Ellentmondásos idõkben, 1943-ban jelenik meg Nyirõ József "Az elszántak" címû novelláskötete. Az újságíró, publicista szerzõ kitörõ örömmel ünnepli Észak-Erdély Magyarországhoz való visszatérését, a mûvész, a szépíró viszont mind nagyobb aggodalommal figyeli a háború veszedelmét. Ebben az ugyancsak sajátos helyzetben novellái két érzelmi véglet között hullámzanak, egymás után kerül ki tolla alól a drámai sûrítettségû, balladai tónusú elbeszélés, meg a nem felhõtlenül derûs, inkább könnyes-mosolyos, góbéskodó novella. Nyirõ alaptézise, elbeszéléseinek kiindulóhelyzete ezúttal is az, hogy az isten által oly jónak, nemesnek teremtett székelységet a kemény-kérlelhetetlen történelem folytonos megpróbáltatásoknak teszi ki, egy-egy hõsének olyan sorscsapásokat kell elszenvednie, amennyit szerencsésebb nemzetek generációk alatt sem élnek át.