Egy kis kirgiz faluban, valamikor a háború alatt Dzsamila, a szép fiatalasszony katona férjét várja vissza. Hogy szereti-e testével-lelkével, azt talán õ maga sem tudja - évezredes hagyomány kötelezi hûségre, várakozásra, s hogy zokszó nélkül dolgozzon, végezze akár a legnehezebb férfimunkát is, ha egyszer az életerõs férfiak mind a háborúban vannak. De amikor meghallja Danijar énekét, s megismeri a különc, szûkszavú férfi szenvedélyét, tudja, hogy ez az igaz szerelem... A polgárháború után egyszer csak felbukkan egy kirgiz aulban Gyujsen, azzal a hóbortos ötlettel, hogy iskolát épít, és tanítani fogja a gyerekeket. Azt mondja, a párt bízta meg ezzel a feladattal, nem mintha a falubeliek sokat törõdnének párttal, politikával. Az elsõ tanító, aki tán maga sem tud rendesen írni-olvasni, mégiscsak elkezdi a munkát, s a gyerekek - fõleg Altinaj, az árva kislány, akit a nagynénje nevel - rajongva lesik minden szavát. S amikor Altinajt férjhez akarják adni, mit sem törõdve az akaratával, érzéseivel, csak Gyujsen védheti meg... Az 1928-ban született kirgiz író, Csingiz Ajtmatov gazdag életmûve a XX. század történetének sajátos s egyben jellegzetes lenyomata - az új, "igazságosabb" társadalomba, Leninbe, a szocializmusba vetett hitet, az új élet teremtésének lázát lassanként felváltották benne a kételyek mind a szovjet rendszert, mind a világ sorsát illetõen, majd - a kommunizmus bukása után - megjelent a globalizációval szembeni mélységes ellenérzés. De politikától, ideológiáktól függetlenül egyvalami bizonyos Ajtmatov mindig nagyszerû mesélõ, az emberi érzelmek szuggesztív ábrázolója volt.