Az Isszik-Kul-tótól nem messze, egy kis telepen él egy kisfiú, s féltett kincsével, egy távcsõvel figyeli a tavat, s a tavon a fehér hajót, melyen talán az apja dolgozik, s elképzeli, ahogy hallá változik, s odaúszik hozzá.## Mert a kisfiú csak álmodozhat rég nem látott szüleirõl a nagyapja neveli, õ vesz neki iskolatáskát is, és õ meséli el Koronás Szarvas Anya történetét, akitõl egész nemzetségük származik. De a szarvasok rég elszöktek arról a vidékrõl, mert az emberek üldözték s gyilkolták õket, s már Koronás Szarvas Anyára sem emlékeznek. Az õ emlékét csak az öreg Lótifuti Momun õrzi, a kisfiú nagyapja, de õt a többiek semmibe veszik, s kinevetik szovjet emberhez méltatlan buta meséit.## Egyszer a szarvasok mégis visszatérnek...## A 2008-ban elhunyt világhírû író kisregénye egzotikus világot varázsol elénk a hegyi falvakban élõ kirgizek életét, akik közül sokan immár hagyományaikat, legendáikat, emberi tartásukat elveszítve pusztítják környezetüket s önmagukat. Egy kisfiú ártatlan, tiszta szemével látjuk õket s olthatatlan, gyötrõ, örökös szenvedélyüket, hogy többnek lássák õket, mint akik.## Ajtmatov legszomorúbb, legpesszimistább írása a nagyszerû életmû kiemelkedõ alkotása.