Vámos Miklós regénye egymással párhuzamosan futó monológ az egyik a súlyosan mániás-depressziós anyáé, a másik "vicces Ladóé", a fiáé. A monológok váltogatják egymást, s ezekbõl bontakozik ki egy bonyolult anya-fiú kapcsolat képe; valamint a családé, háttérben a már rég meghalt, élhetetlen apával, azután Sárikával, Ladó nõvérével, az író családjával, feleségével, Zsuzsával és szerelmével, Verával és idõs anya számos régmúltbeli és a közelmúltban zajló viharos szerelmi kapcsolatával. A regény vélhetõleg önéletrajzi ihletésû, mindenesetre olyan mélyrétegeit tárja föl az emberi viszonyoknak, hogy érezhetõ az átéltség, az érintettség. Ám ha netán fikció is, írója olyan sorsokat és kapcsolatokat jelenít meg, melyekben mindannyian magunkra ismerhetünk. A felvillanó figurák egyike dr. Bartosik Gizella, az anya idegorvosa, aki nyilvánvalóan félrevezeti az asszonyt hosszú éveken át, s elavult módszerekkel (elektrosokk, hideg zuhany) kezeli, ám mégis ragaszkodik a beteghez. Vámos Miklós mindkét stációt, a mániás szakaszt (a "fentet") és a depresszióst (a "lentet") hitelesen és adekvát írói eszközökkel ábrázolja. Az anya beszédének és valóságérzékelésének kettõségében láttatja a betegség jegyeit. Laci, aki végeredményben jó fiú -, gondoskodik anyjáról, sok pénzt áldoz gyógyítására, aggódik érte, ugyanakkor természetes módon szenved is tõle - egyszer ki is mondja, hogy gyûlöli. Az egész regényen végigvonul Vera alakja, aki a szenvedélyes és reménytelen szerelmet testesíti meg.## A realista regény a végén szürrealizmusba csap át, amikor a halott anya a proszekturán tovább monologizál, sõt a saját hamvasztásán is, a fia meg röhögõgörcsöt kap a leleplezõ sírfelirat láttán, mely tíz évet letagad az asszony életkorából.## Vámos Miklós elgondolkodtató regénye - a pszichológia szépprózai ábrázolása iránt fogékony olvasók tetszésével találkozhat. (cgi.matav.hu/ilegeza)