Umberto Ecónak e kötete sokat idézett rendszerezõ summa a nyitottság fogalmáról. Elsõsorban a kortárs költészet, az új zene, az informel festészet, az Antonioni utáni film fémjelezte új esztétikai helyzetet kívánja vázolni és elemezni. Azokat a mûveket, áramlatokat, tecnikákat mutatja fel, amelyek a befogadótól kreatív önállóságot követelõ poétikák jegyében fogantak. Módszertani kiindulópontja forma és nyitottság, rend és kaland, klasszikus forma és többértelmû forma dialektikáján alapul. Azt a folyamatot követi nyomon, ahogy az alkotás során vagy eredményeképpen egyértelmû és szükségszerû eseménysorozat helyett többértelmû szituáció, valószínûségmezõ, nyitott mû jön létre.