Forgács Éva monográfiája különleges pillanatban született, amikor túl vagyunk már az avantgárd nagy illúzióján, mely szerint az élet és a mûvészet közötti határ lerombolható, s amikor a szemünk láttára hullik darabokra az ipari társadalom mítosza, amelynek el nem hanyagolható eleme volt a hasznosság és a szépség azonosítása. A Bauhaus-gondolat posztmodern kritikája ismeretében ma tragikus ellentmondásként értelmezzük azokat az alapelveket, amelyekre Gropius híres iskoláját felépítette.