Egy Tisza menti falu életének, kultúrájának rajzát adja. " Az írói módszer itt nem a fikció, a mese könnyebben járható útját követi. Ehelyett a hûség, a magnó hitelû megörökítés a cél. Egy élet útját, a falu szinte tudományos pontossággal megragadott világának háttere elõtt. Tiszántúli középparasztsors, egy réteget is jellemzõ bõséges egyedi vonással - a sorsmotívumok így már általános érvényûek. Az egyéni, családi események mögött pedig a tulajdonképpeni téma, a vezérmotívum a hagyományos falu elmúlása, a falu nagy, huszadik századi átalakulása. Az eseményeket egy idõsebb parasztasszony mondja el. Õ a modell, végig az õ szeme lát, az õ nyelve beszél, övé az életsors, és nemcsak a gazdag nyelv, hanem a prózastílus alapját adó pompás folklórepika is.